Holtomiglan, holtodiglan

Egy olyan mozi, amelyhez Ganxsta Zoli ír dalt, kifejezetten ingerlő nem lehet; nők vagy fegyverek, esetleg mindkettő, maximum Ladák, de ennél többre nem nagyon érdemes számítani. Úgy tűnik azonban, hogy mégis vannak csodák, avagy a Kartell is hoz néha furcsa döntéseket: most zenéjüket és nevüket adták egy remek filmhez. Mozikban a Becsületkódex.

Minden úgy kezdődik, ahogyan az a rossz filmeknél lenni szokott: rablás, sittről szabadult, javulni próbáló nehézfiú és lakodalmas Merdzsó, mint a mobilitás eszköze. A rendszám elöl fehér, hátul sárga: Franciaországban vagyunk. Az itteni bűnözők egymás szájára adnak puszit, ha már nagyon hiányoztak, és nincsenek köztük etnikai ellentétek, mert mindegyikük tartozik legalább egy kisebbséghez.

Continue reading