Megy a gőzös

Olykor megesik, hogy mozizás után hazafele bandukolva az ember érzi: amit látott, abba bele tudna kötni itt, hibádzik ott, szóval, messze nem tökéletes; adott esetben valójában szörnyen irritáló vonásokkal bír, de! De hazaérve mégsem az az első dolga, hogy leül a számítógép elé, és megír egy több ezer karakteres, hogy is mondják, “lehúzós kritikát”. Az ilyen filmek a legizgalmasabbak. Mi sem könnyebb annál: listázni a rosszakat, aztán meglátni a pár jót (az tényleg mindenben elfér); vagy felsorolni a hűdecsodás momentumokat, meg azért említést tenni a néhány félresikerültről (az tényleg mindenben van, mert a tökéletesség, hát igen, elméleti konstrukció). A legtöbb film az alapján tetszik, vagy nem tetszik; hogy a számunkra szimpatikus, avagy ellenszenves elemek vannak-e többségben benne.

Continue reading